2018.02.27.

A klasszikus szimfonikus zenekar

A mai értelemben vett szimfonikus zenekar összetétele a XVIII. század utolsó harmadában alakult ki véglegesen, és a következő hangszercsoportokból áll:
vonósok, fafúvósok, rézfúvósok, ütősök.

A csoportokba tartozó hangszerek:
- vonósok: I. hegedű, II. hegedű, mélyhegedű (brácsa), cselló (gordonka), nagybőgő (gordon)
- fafúvósok: fuvola, oboa, klarinét, fagott...
- rézfúvósok: trombita, harsona, kürt, tuba...
- ütősök: üstdob (timpani), nagydob, cintányér, triangulum...

A fúvós hangszereket a klasszikus szerzők általában kettesével alkalmazták, de kivételesen nagy zenekart kívánó művekben (elsősorban Beethoven szimfóniái) fajtánként több hangszer is előfordulhat.
A klasszikus szimfonikus zenekar létszámban és hangerőben nagyobb a barokk együttesnél, hangzása pedig egységesebb, kevésbé szólisztikus. A klasszikus zenekar a barokkal szemben már nem alkalmaz continuót (számozott basszus); kifejezési eszközeihez hozzátartozik a fokozatos dinamika, a crescendo és decrescendo megvalósítása. A zenekar összetételének, a benne szereplő hangszerek szerepének a meghatározása a hangszerelés feladata.

Szimfónia

A klasszikus szimfónia négy tételes, zenekarra írott mű, melynek 
- első tétele legtöbbször gyors (gyakran lassú bevezetéssel) és szonátaformát mutat,
- második tétele lassú (olykor variációs forma)
- harmadik tétele menüett (triós forma), néha scherzo
- negyedik tétele gyors, legtöbbször ismét szonátaformájú.


Comments